Claude Monet 100 festménye látható 2019. január 6.-ig a bécsi Albertinában.

Sztori a képek mögött:

1840
Claude Oscar Monet szerény vagyoni helyzetű polgári családba születik Párizsban.

1846
Apja gyarmatáru boltja csődbe megy. A Monet család Le Havre-ba, a normandiai kikötővárosba költözik.

A táj gyönyörű és változatos: tenger, szél, végtelen égbolt és gyorsan változó fények. Az ifjú Monet sokat kószál és szemlélődik. Felfedezi a környéket. Gimnazista korában találkozik a tengerparton szabadban festő Boudin-nel, aki megismerteti a plein air technikával.
Eugéne Boudin: Tengerpart Trouville-nál 1865 (wikicommons)

"Ha festő lettem, azt Boudinnek köszönhetem. Végtelen kedves ember volt és maga vállalkozott arra, hogy tanítson engem. Lassanként kinyílt a szemem, kezdtem igazán megérteni és megszeretni a természetet." - emlékszik Monet, 1900-ban.

Érettségi előtt otthagyja a sulit azzal, hogy festő lesz. Édesanyja, aki támogatja az elképzelést, 1857-ben meghal.

1859
Monet Párizsban egy kis művészeti magániskola, az Academie Suisse diákja lesz. Tanulámányait rövid algériai katonai szolgálat szakítja meg, ahonnan hastífusszal tér vissza. Le Havre-ban lábadozik. Itt ismeri meg stílus-mesterét, J. B. Jongkind holland festőt, aki az impresszionizmus előfutáraként tájképeket fest könnyed ecsetvonásokkal. Monet korábban megcsodálta néhány képét a Szalonon.
Johan Barthold Jongkind: Szélmalom Rotterdam-nál, 1857 (wikicommons)

"Ő tanított meg látni."- Monet Jongkindről, 1900

1862
Újra Párizsban. Charles Gleyre szabadiskolájába jár, a család által favorizált akadémia helyett.
Itt barátságot köt Sisley-vel, Renoir-ral és Bazille-jal. Pissarro-val, akit már korábban megsimert ők négyen alkotják az impresszionista mozgalom magját.
A fiatalok következő évei csórón, de vidáman, közös alkotással telnek. Alkalmi munkákból, portrékból szerzett néhány garasuk és a családi apanázs épp hogy elég az albérletre, modelljeik díjazására és a legszerényebb élelemre.

"Soha életemben nem voltam annyira boldog. És Monet-nak időnként sikerült nyélbe ütnie egy-egy ebédmeghívást, ahol teletömtük magunkat pulykával, majd Chambertinnel öblítettük le." -  Renoir

1865
Monet két képét bemutatják a Szalonon. A Szajna torkolata Le Havre-nál és
A La Héve-fok apálykor. Elismeréssel említik a nevét egy beszámolóban.
Monet: A Szajna torkolata Le Havre-nál (wikicommons)

1866
Újabb képét választják be a Szalonba. Kedvese, Camille áll modellt zöld selyemruhában.
Monet: Zöld ruhás hölgy, 1866 (wikicommons)
Csak azért nyúl emberábrázoláshoz, hogy nagyobb esélye legyen újra megjelenni a Szalonon. Emile Zola rajongva ír a selyem visszfényének virtuóz megjelenítéséről, de ettől még Monet nem fut be. Az uralkodó akadémiai irányzat véleményformálói és a nagyközönség továbbra sem értékelik a fiatalok laza vázlatszerű stílusát. Főleg az emberábrázolás elnagyoltságán botránkoznak meg.
Monet képein ritkán látható, gyorsan elillanó fények kelnek életre. A tárgyak és személyek csak kellékek a fény ábrázolásához, ezért ezek részleteivel általában nem sokat bíbelődik.

1867
Monet és Camille életét anyagi problémák nehezítik. Egy időre a jómódú Bazille lakásába költöznek, aki ekkorra már Renioirt is magához vette. '67 nyarán megszületik első gyermekük, Jean. A fiú érkezésekor Monet Bazille-ra bízza kedvesét és anyagi támogatás reményében néhány hetet nagynénje saint adresse-i nyaralójában tölt az ősökkel. Nénje és apja előtt titkolja, hogy még mindig együtt él Camille-al, mert ők kezdettől ellenzik szerelmüket.
Monet nagynénje és Bazille adományai segítik, hogy a felszínen maradjanak.

1868
Egy hajómágnás családi portrékat rendel Monet-től. Ez lehetővé teszi, hogy Párizst hátrahagyva egy időre tengerparton telepedjenek le - Fécamp-ban , majd Étrerat-ban. Gondtalan alkotással telnek a napok.

Időm nagy részét a természetben töltöm, a köves parton (...) Szeretnék itt maradni, ezen a nyugodt és tiszta helyen.

Mikor elfogy a pénz, visszamennek Párizsba.

1869
Monet nyárra Saint-Michelbe költözik. Renoir gyakran látogatja.

Nem mindennap jut ebédrevaló, de elégedett vagyok, mert Monet társaságában jó festeni

-írja Renoir Bazille-nak.
Monet témáját egyre inkább a kertek, virágok, a víz és a fény adja, ami még jobban eltávolítja a Szalontól.
Monet: La Grenouillére, 1869 (wikicommns)
A kor új szokása: a városlakók szabadidejükben vízparti vendéglőkbe, tengerparti üdülőhelyekre járnak feltöltődni.

Monet: Trouville-i strand, 1870 (Albertina)

1870-1871
1870-ben kitör a porosz francia háború. Monet Londonba megy Pissaro-hoz...
Monet: Ház a Zaan folyónál Zaandam-ban, 1871 (wikicommons)
...majd Hollandiába látogat.

Nagyszerű itt festni, minden érdekes és mulatságos, a házak színesek.

- írja Monet Hollandiából.

1871
Ősszel, a háború után Monet családjával Argentuil-ba költözik, Párizstól 10 kilóméterre. Camille és Monet immár házasok. Kényelmes házat bérelnek, elegánsan berendezik és dekoratív kertet tartanak fenn. Camille hozománya, Monet apai öröksége és a képek iránt ébredező kereslet néhány évig kényelmes életet biztosít számukra. Ekkor már Paul Durand-Ruel műkereskedő is támogatja, akivel Londonban ismerkedett meg. Festő barátai és gyűjtők keresik társaságát. Argentuil témagazdagsága miatt - víz, vitorlások, pipacsos rétek és modern épületek, mint pl. vasúti híd - az impresszionisták kedvenc vidéke lesz.

Monet: A vonat, 1872
Az ipari forradalom idején a gőzmozdony Monet egyik kedvenc témája. Főleg a gőz fénytörése...

1877-ben egy napon legjobb ruhájában, kezében aranyfejű sétapálcával beállít a Saint-Lazare-i pályaudvar igazgatójához. "Claude Monet vagyok, a festő. Elhatároztam, hogy megfestem az ön pályaudvarát."  Eléri, hogy a személyzet rendelkezésére álljon. Óhajára vágányokat ürítenek ki, maximumra fűtik a mozdonyt, hogy a legtöbb gőz áradjon. Néhány nap múlva - úgy fél tucat képpel - elégedetten távozik.

Monet: Viharos tenger Etretat-nál, ~1873
Némely képén érezhető, hogy japán fametszeteket gyűjt.

1874
Az impresszionisták első kiállítása. A Szalon folyamatos elutasítására válaszul Monet, Renoir, Pissaro, Silsley, Degas és sokan mások érdekszövetséget alapítanak és megszervezik első közös tárlatukat.
Monet: Impresszió, a felkelő nap, 1873 (wikicommons)
"A csupasz tapéta is kidolgozottabb, mint ez a tengert ábrázoló kép."
- írja Louis Leroy kritikus a fenti fesményről "Az impresszionisták kiállítása" című cikkében, mellyel akaratlanul a műfaj névadója lesz. Bár a tárlat kiábrándítóan kevés érdeklődőt vonz és több ledöngölő kritika kíséri, bátrabb gyűjtők mégis érdeklődést mutatnak. Monet-re rá is fér, mert az évtized közepére családjával felélik tartalékaikat és egy fillérük sem marad. Ernest Hoschede áruházigazgató és kastélytulajdonos egyik korai gyűjtője. Nagy lendülettel kezd impresszionista műveket vásárolni. 1876-ban négy képet rendel Monet-tól montgeron-i palotájába. Hoschede egy év múlva csődbe megy. Festményeit olcsón elárverezik.
A Monet képek ára a mélybe zuhan.

Monet: Véthuil ködben, 1878/1879 (wikicommons)
1878 nyarán a Monet család márciusban született második fiukkal, Michel-lel egy szerény vétheuil-i házba költözik. Az elszegényedett Hoschede-ék 6 gyerekükkel csatlakoznak hozzájuk.
A fenti kép története jó példa az impresszionista művek általános megítélésére az 1870-es években. Jean-Baptiste Faure operaénekes megvásárolja a festményt, majd gyorsan visszaadja azzal, hogy neki tetszik, de a barátai gúnyt űznek belőle, mert "olyan képet vett, amin nincs semmi." Monet soha többé nem hajlandó eladni ezt a művét.

1879
Camille ágynak esik és többé nem épül fel. Szeptember 5.-én, 32 évesen elhuny.
Monet: Téli tájkép, 1880 (Albertina)
Azon télen Monet komor tájképeket fest Vétheuil-ben.

1880
Monet fokozatosan lazít művésztársaihoz fűződő kötelékein és a maga útját járja. Eléri, hogy az egyik képét kiállítsák a Szalonon.

1881
Monet a Párizstól 20 kilóméterre lévő Poissy-ba költözik.

1882
Termékeny év. Újra a tengerpartra jár festeni. Magaslati pontokról, az emberalakokat elhagyva viszi vászonra a zord sziklákon, víztükrön és az égbolton szétáradó fényt.
Monet: A varengeville-i vámőr kunyhója, 1882 (wikicommons)
Ekkor kísérletezik előszőr sorozat festésével. Szerény, magányos házikóra lel grandiózus panorámával. Más-más fényeknél és perspektívákból festi meg újra és újra a varengeville-i vámőr kunyhóját.

1883
A 80-as évek elején az imrpesszionista művek iránt nő a kereslet. Monet kereskedője, Durand-Ruel újra nagy erővel képviseli. Ebben az évben egyéni kiállítását - kevés eladás mellett - kedvező kritika fogadja.
Fiaival, Alice Hoschede-vel és gyermekeivel Giverny-ben bérel kertes házat, mely mindvégig otthona marad. Ekkor már, ha nem is hivatalosan, egy családként élnek.

Monet: La Corniche, Monaco-nál, 1884 (wikicommons)
Még a költözés évében Renoir-ral vasúton Dél-Franciaországba utazik. Előszőr jár ennyire délen és nem tud betelni sok fénnyel és az új színekkel. Néhány héttel hazautazásuk után egyedül tér vissza és folytatja a munkát. 50 félig kész vászonnal tér haza. Műtermében dolgozik tovább a részleteken. 1888-ban Monet ecsetein újra a Cote d'Azure fénye villan.


Monet: Vihar Belle Ile partjainál, 1886 (wikicommons)
Az évtizedben meghatározó témája a tenger és az óceán marad. Durand Ruel galériát nyit New Yorkban és bemutatja Amerikának Monet-t és pályatársait. Monet Belle Ile-n és a riviérán készült képei átütő sikert aratnak. Ő lesz a leghíresebb impresszionista festő az Államokban.

Monet: Szénaboglyák, 1890-1891 (wikicommons)
Monet időnként elképzelte, hogy vak, majd hirtelen látni kezd és fest valamit anélkül, hogy tudná mi az.

1890/91-ben szénaboglyákról készít sorozatot különböző évszakokban és fényeknél. A képtárgy a korízlés számára túl egyszerű, mégis a századforduló környékén láttukra több plein air festő szeme is felcsillan.

Monet: A giverny kert, 1902 (wikicommons)
1890-ben megvásárolja a Giverny házat és fokozatosan a körülötte lévő telkeket. Nagyszabású kertépítésbe kezd.
Letelepedésük nem zökkenőmentes. Egyes falusiak kritikusan és némi irigységgel szemlélik, sőt hátráltatják a "különc városi csodabogat", aki nem dolgozik, csak pingál és soha sem látott dísznövényeket ültet az almafák helyére.
A mai napig látogatható Giverny kert hamar fogalommá válik. A mester - kertészei segítségével - nap mint nap gondozza, tökéletesíti műalkotását.
Ha elutazik, soha nem felejt el érdeklődni szeretett növényeiről.

1892-ben, Ernest Hoschede halála után Monet feleségül veszi Alice-t. Népes családjuk vőkkel, unokákkal bővül.

Monet igazi gurmé. Ő maga nem főz, de szereti megtervezni az étrendet. Karácsonyra banán fagylalt készül. Több kézzel írott receptkönyve maradt fenn.

Monet: Tavirózsák és japán híd, 1897-1899 (wikicommons)
A birtokot átszelő patak felduzzasztásával tavat épít japán stílusú híddal és növénytársítással. Ide telepíti híres tavirózsáit és élete végéig, még 30 éven át ez meditációinak szűkebb otthona.

Monet: A roueni katedrális naplementekor, részlet 1892-1894 között (wikicommons)
1892-1894
Következő sorozatának "modellje" a patinás roueni katedrális. A tér túlodalán szobát bérel és onnan figyel minden egyes fényt napkeltétől alkonyatig. Három éven át dolgozik a projekten február-március-április hónapokban. A szobát nem tudja mindvégig megtartani, ezért 2 látószögből készül a sorozat. A fény ábrázolás egyre szubjektívabbá válik.
A széria 30 képét 1895 Durand-Ruel galériájában állítja ki. Az elismerés csúcsára jut.

Monet: A londoni parlament, 1904 (wikicommons)
A századfordulón Londonba utazik és felvázolja híres Temze sorozatát. Elvarázsolja a párán át derengő fények változatossága. Bevált módszere szerint, egyszerre több vásznon dolgozik és épp ahhoz nyúl, amelyik a pillanatnyi fény mellett aktuális. A sorozat képeit végig együtt tartja és hazatérve giverny műtermében dolgozza át.

Monet: Grand Canale, Velence, 1908 (wikicommons)
1908
Alice-szel John Singer-Sargent amerikai művész meghívására autómobillal Velencébe utazik.
2 héten át vendégeskednek a Palazzo Barbaro-ban, a Grand Canale mellett. Az első napokban Monet felfedezi a város részleteit, átveszi a lüktetést. Múzeumokban, templomokban tanulmányozza a velencei mesterek, például Tiziano képeit. Csak ezután lát munkához szigorú napirend szerint: 6-kor kel és napnyugtáig szünet nélkül dolgozik a szabadban.

Monet: Tavirózsák (wikicommons)
A nyolcvanas évektől a Monet kultusz egyre magasabb szintre emelkedik. Rajongók veszik körül, festők tartják  példaképüknek. Politikusok, diplomaták, amerikai gyűjtők és japán arisztokraták látogatják képvásárlás reményében. Barátjának tudhatja Clemencau-t, aki 1906-1909 és 1917-1920 időszakban Franciaország miniszterelnöke. A politikától távol tartja magát, de 1918-ban a fegyverszünet emlékére felajánl két hatalmas tavirózsás képet Franciaországnak, melyeket a művész halála után a Louvre szomszédságában, a Tulériák kertjéban lévő Orangerie-ben állítanak ki.

Alice 1911-ben meghal. Monet ezután már nem hagyja el Giverny-t. A kert és a tó kiapadhatatlan témával szolgál képeihez. Látása gyengül, de alkotóereje mindvégig kitart.

Szemeit 1926. december 6.-án, az év legsötétebb hónapjában hunyja le, örökre.

"Monet csak egy szem, de micsoda szem!" - Paul Cezanne

A kiállítás a bécsi Albertina-ban tekinthető meg minden nap 9-től 18 óráig. (Ünnepek alatt hosszított nyitvatartás)

> Aki teheti, hétköznap menjen, mert hétvégén tényleg nagy a tömeg.

> Online jegyvásárlással megspórolhat egy hosszabb sorbaállást.

> Teljes áru jegy 14 EUR. 19 éves kor alatt ingyenes. A jegy az épületben lévő összes kiállításra érvényes.

Hasznos linkek:

A kiállítás honlapja

A Giverny kert honlapja

Új! A blog Facebook oldala, ahova a jövőben minden poszt felkerül.

Felhasznált irodalom:
Christoph Heinrich: Claude Monet
Híres Festők Magazin, 2. szám
Marurice Sérullaz: Az impresszionizmus enciklopédiája